A szegedi fiatalok lelkes csapata maradandó vidámságot vitt fel egy gyermekkórház falaira.

Hatodik alkalommal került megrendezésre 2013 októberében a 72 óra kompromisszum nélkül nevet viselő ökumenikus önkéntes program Magyarországon. A mostani alkalom egyik különlegessége Szegeden a helyszín és maga az ötlet. A gen3-ak  azt találták ki, hogy vidám és eredeti figurákkal színezzenek ki egy kórházi gyermekosztály falait.

Rita: „A szervezés viszonylag gördülékenyen ment, érezni lehetett, hogy mindenki örül ennek a kezdeményezésnek. Persze a háttérben is zajlottak az események, a főorvos engedélyétől a rádióriporton keresztül a 72 óra szervezőjével való egyeztetésen át a szponzorok kereséséig, hogy csak néhányat emeljek ki, de éreztem, hogy közösen vittük ezt a munkát. Már az említett emberekkel való kapcsolat miatt is „megérte” ez az akció, mert közben lehetett mesélni a tevékenység okáról és céljáról.

Fantasztikus volt látni, hogy a gyermekkórházi falfestés terve lázba hozta azokat, akik hallottak róla. Lelkesek voltunk, hogy beteg gyermekeknek örömet szerezhetünk ezen a módon is. Többen meghívtuk ismerőseinket, barátainkat, akik jelezték, hogy máskor is szívesen részt vesznek egy ilyen programon. A beteg gyerekeken túl az ápolók, orvosok, szülők is örültek az alakuló figurák láttán. Egy anyuka palacsintával lepett meg minket, egy másik anyuka pedig angolra fordított az egyik résztvevőnek, aki török és Szegeden jár egyetemre.”

Gellért: „Sokkal jobb volt, mint ahogy elképzeltem. Elején húztam a szám, de igazából tetszett. Furcsa volt, hogy kórház falára festünk, a gyerekek ott szaladgáltak, de jó volt. Kreatív teremtés vagyok, szeretek festeni, és jól jött, hogy segíthetek.”

Kinga: „Eleinte nem akartam jönni, de a végén elhatároztam, hogy akkor is, ha nem lesz itt a barátnőm, eljövök.”

Bori: „Három lánnyal érkeztem, akiknek szintén tetszett az ötlet. Alig vártam, hogy elinduljunk, siettettem a többieket. Szeretek festegetni. A gyerekek a szüleikkel járkáltak a folyosón és mutogatták a képeket. Mondták, hogy milyen szépek lesznek. Jövök más programokra is. Pont ilyeneket kerestem.”

(Az Új Város 2013. novemberi számában megjelent cikk alapján)