2011. augusztus 14. Vasárnap

Kapcsolatok, melyek fontosak számomra

Az érkezés utáni első nap délelőttjén összejöttünk az étteremben, hogy megtudjuk, hogy mit értsünk a tábor mottóján, amit a meghívón olvashattunk: „Kapcsolatok, melyek fontosak számomra”. Ibi és Misi vette kezébe a mikrofont, ők voltak ennek a témának a felkonferálói és házigazdái. Majd átadták a szót a téma előadójának, Román Zsuzsinak. Az előadás a fiatalok igényeire szabott volt. Közvetlenségét segítették a felkonferálók is, kiknek aktív jelenléte segítette a szinte beszélgetésszerű figyelem fenntartását 45 percen keresztül, ami egy szép nyári délelőttön nem kis kihívás.

Az előadás során szó volt a kapcsolatok egyéni dimenziójáról (Ki vagyok én?), a társas dimenzióról, hogy mindenki szeret kapcsolatba lépni másokkal, a barátaival, a társadalmi dimenziójáról, hogy kapcsolatban vagyunk a körülöttünk lévő társadalommal is intézményeivel és törvényeivel együtt, melyeken nem könnyű eligazodni, és időnként elfogadni azokat olyannak, ahogyan működnek.

A személyes kapcsolat másokkal elemi szükséglet számunkra, nélküle nem tudunk fejlődni se fizikailag, se pszichésen, se lelkileg. Kapcsolataink minőségét a szeretet adja meg, a kapcsolat érték.

Minden kapcsolat egy döntés elé állít: mit tartok fontosabbnak, hogy jól érezzem magam, vagy azt, hogy örömet szerezzek másoknak. Ha a szeretet mellett döntök, akkor akarom építeni a kapcsolataimat is. Konkrétan fejezem ki a szeretetemet a kapcsolataimban, pl. figyelemmel, tekintettel, beszédemmel, testtartással, öltözködéssel, pl. elsőként érdeklődhetek a másikról stb. Sokszor a közérzetemet is meghatározza a kapcsolat (pl. buszsofőr megvárt).

Felelős vagyok a másikért, ha rosszat tettem neki, az egy seb, ami megmarad. (Bocsánatkérés). A kapcsolataink hatása messzire is eljuthat, formálja közvetlen környezetünket és tágabb környezetünket is.

A tábor folyamán a 3. napon került sorra a kapcsolatok technikai megvalósulásának és a virtuális közösségi hálózatok  témája is. A  4. nap témája a természetfölöttivel való kapcsolat volt, mely különleges helyet foglal el a kapcsolatok közt, és köze van az összes többi kapcsolathoz is.

Az előadás után csoportokban beszélgettünk a témáról, hiszen fontos reflektálni az elhangzottakról. Főleg arról, hogy mit is jelentenek a kapcsolatok a személyes életünkben.

A délelőtti program kreatív részét adták az úgynevezett műhelyek is, ahová mindenki feliratkozhatott az érdeklődésének megfelelő foglalkozásra. Persze a foci itt is tarolt, de szép számmal jelentkeztek a színjátszó csoportba, a zene és a kétféle tánccsoportba is. Műhelyek a következő napokon is folytatódtak.

Műhelyek: Népi tánc Modern tánc Fotózás Foci Kézművesség, fafaragás, gyöngyözés Batikolás Zsugorka Színjátszó kör Zene Cukrászműhely

Délután egy igen színes akadályverseny várta a résztvevőket.

Hangos bemondásra kb. 15 percenkét minden csapat egy másik állomáshoz váltott. Érdekesebbnél érdekesebb feladatokra lelhettünk a tábor területén. Egyik helyen léggömböt kellett borotválni, a másik helyen vízzel teli léggömböt kellet bekötött szemmel egy kanállal kiszúrni. Hát nem könnyű feladat! Az egyszál műanyag kanál beletört a műveletbe, és végül úgy kellett kiharapni a vizes léggömböt.

A monori közösség is sok játékkal készült. Voltak helyben született feladatok is, melyek pont a frissességükkel tették nagyszerűvé a játékot. Ilyen volt például az a feladat, hogy össze kellett szedni „Lacika szétszórt cukorkáit” a fűből, amihez én egy képzeletbeli rosszcsont Lacikát képzeltem el, akinek a rosszaságát kell helyretenni. Ehelyett egy valódi és helyes Lacika konferálta fel a feladatot igen talpraesetten a maga 8 évével.

Voltak közösségépítő és együttműködést segítő játékok, melyeket az előkészítők a Grundtvig társulás „Sportok az állampolgárságért” bécsi konferencián tanultak. Ezekből a játékokból már tavaly ősszel megismertünk néhányat az őszi sportnapon, és ismét bizonyította a hatékonyságát a közösségépítésben.

 

Este a táncház vonzotta be a fiatalokat az ebédlőbe. Korábbi évek táboraiban soha se esett meg az a csoda, ami most igen. A táncház indulásakor a fiúk voltak többségen és a lányok hiányoztak a parkettről. De szerencsére hamar megjelentek a lányok is, és egy véget érni nem akaró táncház bontakozott ki.

Közben kint a szabadban egy teázó is működött, amire a hideg miatt szükség is volt. Itt 583 méter magasságban már hűvösek az éjszakák.

A teázóban egy róka is meglátogatott minket. Biztos valami finomságot várt tőlünk. Körbefutkározott többször is, de őkegyelme betartotta a tisztes távolságot és nem volt könnyű lencsevégre kapni. A táborvezető mondta, hogy rendszeresen idejár, de ne féljünk tőle, mert nem veszett.

Az esti nyugovóra-térés mindig nehéz pillanata a tábornak. Sokan érzik ilyenkor, hogy mennyi minden mondani való maradt még hátra a nap folyamán. Talán mindenkinek szüksége van egy meghitt pillanatra is, hogy másokkal közösségben érezve fejezze be a napot. Hiszen ezzel teljes az élet. Erre egy jó pillanat volt az esti elcsendesülés és ima, ahol néhány percre kapcsolatba kerültünk a természetfölöttivel, és ami a napi sokféleség után mindannyiunkat közelebb hozott egymáshoz.

(folytatás következik)