“Adj egy poharat úgy innék!”
A harmadik nap egy különös őrület ütötte fel a fejét a táborban. A reggeliző asztal körül néhány fiú ritmikus mozdulatokkal és szöveggel poharakat adogatott egymásnak . Huszadikra hallani azt, hogy “Adj egy poharat úgy innék!”, már kezdett engem is őrületbe vinni. De lenyűgöző volt az a lelkesedés, a tábor végére a színes estére egészen profi szintre fejlesztették ritmikus poháradogatásukat, melyről fényképezőgéppel mozgókép is készült.
Kapcsolat a családban
A délelőtti előadást Dohány Andris és Jacsó Ibi vezette fel. Látszott, hogy készültek erre a témára, ami a családi kapcsolatokról szólt. Nevelős Zoli és felesége, Ildima tartották az előadást. Nagyon változatos volt, és az interaktivitás jellemezte. Ott helyben egy konkrét családi helyzetet kellett szituációs játékban elemezniük. Így már induláskor a figyelem a tetőpontra hágott. Sok szó eset a konfliktuskezelésről. Világos volt, hogy a család légköre nem azért szép, mert nincsenek konfliktusok, hanem inkább azért, mert ezeket a helyzeteket kezelni tudják. Sok konkrét tapasztalatot mondtak és javaslatokat tettek a konfliktuskezelésre is.
![]() |
![]() |
Kirándulás
Az előadás után rögtön elindultunk a kirándulásra. Az oroszkúti lovas tanya mellett haladtunk el, ahol lovak mellett sikerült vadmalacokat is látnunk. Néhány kedves háziállat és egy igazi szamár fogadott bennünket. Volt egy mészégető kemence is, aminél Marton Sanyi röviden és frappánsan elmondta, hogy működik a mészégetés, és hogyan csináltak várépítő elődeink igen erős falakat az égetett mészkő segítségével. A mészkőégetésről a keretes írásban tudhatsz meg többet .
A Fehérkőlápa előtti tisztáson ért utol minket az éhség. A fák hűvösében elfogyasztottuk az épen bőségesnek nem mondható úticsomagunkat, majd a délelőtti előadás témájáról kezdtünk beszélgetni. Beszélgetésekből kihallatszott, hogy mennyire közvetlenül érint mindenkit a családi kapcsolatok problematikája.
Majd utunkat egy komolyabb emelkedővel folytattuk tovább. A Fehér-kő sziklabordáiról a Szinva völgyére és a fölötte emelkedő Szent István-tetőre remek kilátás tárult elénk. A fehérkőlápai turistaház után két csapatra oszlottunk. Az egyik csapat visszatért a tisztásra, ahol métáztak és számháborúztak.
A mi csapatunk továbbfolytatta az utat Lillafüredre. Ott a vízesés magával ragadott minket látványával olyannyira, hogy szinte mindenki bemászott a vízesés alá. A lezúduló víz mellet többek nem tudták kihagyni a zuhanyzást , legalább egy kis hajmosás erejéig.
A visszatérés nem teljesen a tervek szerint alakult. Magyarul eltévedtünk! Mikorra mi visszaértünk a táborba, a többiek már megvacsoráztak .
Esti filmnézés után már nem sok energiánk maradt, hogy bármi másba is belekezdjünk, hamarosan nyugovóra tértünk.
Folytatás következik)
További képek a kirándulásról
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
A falun és dombokon át vezet az út. Itt készítettem ezt a teljes 360 fokos panorámaképet. A tájat körbefényképeztem, és a képeket számítógéppel illesztettem össze.
![]() |