„Eljöttünk az ország különböző városaiból azért, mert mindannyian ajándékok szeretnénk lenni a többiek számára, és befogadni a többiektől azt, amit hoztak… Nagy szükségünk van egymásra, a párbeszédre”
Tedd a másiknak, amit szeretnél, hogy neked is tegyenek – ez volt a mottója az Ózdon március 22-én megrendezett Sportnapnak. A sportnap elnevezés kevés is, hisz a változatos 4 csapatos, 50 fős délutáni sportvetélkedőt színes program előzte meg a Széchenyi István Katolikus Közgazdasági Szakközépiskolában, ahol az iskola tanulói majdnem mind szegény sorsú, cigány nemzetiségből származó gyerekek.
Hallhattuk az iskola egyik tanulója, Bari Ágnes énekét, a Dejtárról érkezők tánccal készültek; tombola is volt, melynek bevétele Afrikába, a kameruni Fontembe kerül. Megható és elgondolkodtató, hogy olyan emberek küldenek az afrikai rászorulóknak, akiknek nem minden nap jut kenyér az asztalára.
A rendezvényen részt vett egy budapesti iskola családokból álló csoportja is. Cravero Ágnes tanítónő évek óta tart kézműves délutánokat a Békeháló program részeként, az ő osztályának tanulói és szülei közül érkeztek mintegy negyvenen egy busznyi adománnyal és nyitott szívvel.
De hogyan is született meg mindez? Öt roma származású ózdi fiatal vett tavaly részt a Gyerekek az egységért nyári táborában. Azelőtt soha életükben nem jártak táborban. A kis csoport egyik tagja, Márk, így vall erről: „Éreztük, hogy fontosak vagyunk, számítanak ránk, és ez nagyon jó volt. A közös programok nagyon közel hoztak minket egymáshoz, ezért nehéz volt a végén elbúcsúzni, mert szeretet, bizalom, odafigyelés és az összetartás vett körül mindent”. Ősszel egy budapesti Békeháló találkozóról hazafelé jövet az az ötlete támadt a fiúknak, hogy meghívják egy közös focimeccsre a pestieket, akiktől – ahogy fogalmazták – életükben először kaptak olyan szeretetet, amiért nem kértek viszonzást.
A sportnap széles összefogást hozott létre a városban: a Széchenyi István Szakközépiskola nemcsak a helyszínt biztosította ingyenesen, hanem segítőket is adott. A diákok és tanáraik besegítettek szendvicskészítésben, a vendégek irányításában, a vetélkedő lebonyolításában, és árusították a tombolajegyeket. Ebéd alatt csoportos városnézésre is volt lehetőség, ezt is 6-8 diák vállalta fel. Más iskolák, a görög katolikus parókia, és a város vezetősége is bekapcsolódott, megbeszéléseinkhez helyet, költségeinkhez támogatást biztosítottak. A karitász és a pékség is besegített.
Ezzel a rendezvénnyel valami új kezdődik: mindazokkal, akik részt vettek, közelebb kerültünk egymáshoz. Nőtt a bizalom, mostantól bármikor bátran fordulhatunk egymáshoz mind az iskola tanári gárdájával, mind a polgármesteri hivatalban dolgozókkal. A kölcsönös megbecsülést jelzi az is, hogy az igazgatónő, mikor megtudta, hogy a cigány csoport családos hittanóráin lakásokon vagyunk összehúzódva, nagy szeretettel felajánlotta, hogy ezentúl tartsuk a foglalkozásokat intézményükben. A nevelők is beülnek közénk, és közösen tudunk beszélni a hitünkről. Az igazgatónő szerint ez a „kis mag” egy gyöngyszem az iskolájában. Példaértékűnek tartja, és próbálja bevonni a többi szülőt is, hogy lássák, a hit mit változtatott egy-egy család életén.
Az ózdi városi tévé híradása a sportnapról (10.perctől)