Ebben az évben megfogadtam, hogy tényleg mindenkit szeretni fogok, aki belép az iskolába.

Először arra kezdtem nagyobb figyelmet fordítani, amire mindenkinek szüksége van: hogy jól tanuljak, és hogy ne tegyek különbséget az osztálytársaim közt. Nem volt mindig könnyű, mivel az anyukám az iskolaigazgató, és főként amikor jó jegyeket kaptam, valaki meggyanúsított, hogy nem érdemeltem meg.

Mindennap kigúnyoltak valami miatt. Egyszer egy iskolai dolgozat után az egyik osztálytársnőm csúnya véleményt írt rólam az internetre. Sokan kérdezték, hogy mit fogok válaszolni, és Isten tudja, már maguk elé is képzelték a nagy veszekedést!

Az én válaszom ellenben ez volt: „Megbocsátok neked mindazért, amit rólam írtál, és szeretnék veled jóban lenni. Ha valamiben hasznodra lehetek, számíthatsz a segítségemre.”

Ezután az internetes bejegyzés után az iskolában kíváncsian várták a történet végét. Részemről elmondhatom, hogy attól a naptól kezdve igyekeztem jobban szeretni, és az iskolai év végén két dolog történt. A születésnapom alkalmából egy meglepetés ünnepet szerveztek. Tényleg úgy éreztem, hogy szeretnek, amiatt is, mert a szülinapi ünnepen mindkét rivális csoport tagjai jelen voltak.

A másik dolog az volt, hogy amikor sor került egy iskolán belüli titkos szavazásra, amiben arra a diákra kellett szavazni, akiben a többieknél több érték van, akkor a társaim engem választottak.

Natália  –  Brazíliából