Január 4-én pénteki délelőttön egy ködös-hideg időben autókkal egy kis csoport gyülekezett Felsőtárkányon. Néhány apuka Budapestről és Kecskemétről saját gyermekeivel és ismerős családok fiúival azért jöttek össze, hogy gyalog nekivágjanak a Bükknek és két napot és éjszakát töltsenek el ott ahol nincs villany, nincs mobil internet, csak egy ház van, katonai priccsekkel, és fa tűzrevalónak. Ez a túlélő túra szerű kirándulás nagyszerűen sikerült mind a gyerekeknek és az őket kisérő szülőknek felnőtteknek egyaránt. Van valami különleges abban, ha a kisfiúkat csak az apukák kísérik el egy erőt próbáló túrára.

A 3-4 órás túra Felsőtárkánytól a Lambóth házig nem volt túl nehéz, szerencsére nem esett a hó, és a fagy miatt a sárral sem kellett megbirkózni. Persze a hátizsákot cipelni kellett, de hát erről szólt az erőpróba. Mikor megérkeztünk az erdei házba, begyújtott kályhák fogadtak a szobákban, jó melegben találtuk magunkat, de meg kellett szoknunk, hogy hiába keressük a villanykapcsolókat a sötét szobában, ott csak gyertyát lehetett gyújtani. A konyha sparhetjén készült a vacsora is a fáradt fiúknak. Lassan melegedett, mert csak vékony fahasábokkal lehetett táplálni a tüzet, de amikor kész lett, mindenkinek jól esett ez a sós felesborsó főzelék. Később derült csak ki, hogy a falról leesett a sótartó, és a szétszóródó só jó nagy része a főzelékben kötött ki, de hát ki látta azt pontosan ebben a sötétségben.

Délután 5-kor már sötét volt, így az este hangulata elég hamar ránk jött. Az egyik szobában volt kandalló is, ott zsúfolódtunk össze egy mécsesfényes és zseblámpafényes misére.

Az eseményeket folytassa Szilárd, aki a kecskeméti gyerekeket szervezte meg erre a túrára és az alábbi beszámolót írta a szülőknek erről az eseményről.

Sziasztok!

Néhány fotót szeretnék továbbitani nektek a kirándulásról.

Nagyon szép eseményben volt részünk összességében azt hiszem, talán az eddigi legjobb programunk volt minden tekintetben!!!

Nagyon jó volt, hogy apukák is csatlakoztak hozzánk, szép volt, hogy mindenki igyekezett kivenni a részét a közös munkákból, illetve a gyerekekre való odafigyelésből.

Andris szerintem nagyon pengén helyt állt a főszervezői feladatban, igazán türelmes volt és jól kézben tartott mindent.

Az események közül számosat ki lehetne emelni, egy néhányat említek csak meg. A péntek esti szentmise nagyszerű volt. Meghitten egy nagyobb szobában gyűltünk össze az éjszaka csendjében, csak egy kandalló lobogott és a gyertyák a fa asztalkán, ami oltárként szolgált. Emellett a kis lámpával mindenki nézte az énekek szövegét. Gyönyörű volt! Nagyon különleges élményben volt részünk. Olyan jó, hogy Feri atya velünk jött! Reméljük máskor is tud csatlakozni.

Azután ott volt a második nap túrája. Micsoda túra!!! Tele jó beszélgetésekkel, nagy emelkedőkkel, ahol próbára tehettük fiúi, férfiúi mivoltunkat. Közben lélegzetelállító tájakon jártunk, amelyeket a fotókon is láthattok. Szerintem a csoda az volt az egészben egyébként, hogy abban a reggeli sétában volt alkalmunk ilyen fantasztikus zúzmarás utakon járni, illetve a kilátást megcsodálni a Tarkőről (950 m-es csúcs, ahová felmentünk, ha jól emlékszem akkor ez Magyarország 3. legmagasabb pontja). Ugyanis a csúcsra érve 15-20 perc elteltével már egy ködös nyirkos idő ért utol bennünket, ami eltakarta a szemünk elől a látványt és a zúzmarás tájat is leolvasztotta. Szóval igazi isteni gondviselés volt, hogy a délelőttöt ilyen áldott körülmények között élhettük meg.)

Mindeközben mi kirándultunk angyalok jártak nálunk. Marton Sanyiék feljöttek és megfőzték nekünk a vacsorát, paprikás krumplit. Mekkora arcok! 🙂

Szombaton este Feri atya esti mesével lepte meg a gyerekeket, szintén nagyon szép meghitt hangulatban voltunk együtt.

Ezután volt egy híres rókavadászat is! Persze csak valami képzeletbeli dologról van szó, de a lényeg, hogy szinte minden gyerek rókát vadászott futkorászva szombat este, még hangzásra is nagy élmény benyomását kelti, hát még a részesének lenni!

Címszavakban egyébként ezekben volt még részünk: jégtörés, jégforma gyűjtés, kandallóba-kályhába tüzelés, virsli szeletelés, krumpli pucolás, favágás, fahordás, társasozás, bulizás a Pál utcai betétdalokra, esténként igazi kiscsoportos beszélgetések a szeretetről, kosok, szarvasok, stb.

Köszönjük mindenkinek a segítséget! Szerintem abszolút megérte!

Na de jöjjenek a képek! Majd azok mesélnek tovább!

üdv mindenkinek,

Szilárd (Andris nevében is)