2011. augusztus 13.

Immár hagyománnyá vált a Fokoláre mozgalomban a „Gyerekek az Egységért” nyári tábora, amire tizenéves fiatalok a hetedik alkalommal jöttek össze. Ebben az évben is az érdekesen írt „Teens4Unity” nevet adtuk ennek az augusztus 13-án kezdődő hat napos értékmegjelenítő és közösségépítő rendezvénynek. A tábor fő témája a következő címet kapta: „Kapcsolatok, melyek fontosak számomra”.

A tábor főleg a tizenévesekhez szól, de segítőként részt vesznek egyetemista fiatalok, felnőttek, és teljes családok is. A fiatalok rögtön meg vannak hívva arra, hogy mindannyian építői legyenek a tábornak, ne csak az a néhány szervező, akik a legfontosabb struktúrákat összefogja.
Köztünk lévő építő és közvetlen kapcsolat a záloga annak, hogy vidám és igazán fiataloknak szóló programok legyenek.

Kezdés előtt egy nappal korábban érkeztünk meg a fiatalok egy kis csapatával a Bükkszentkereszti ifjúsági tábor területére, hogy előkészítsük a terepet a programok számára. Korábbi tábortervező összejövetelekor ezek a fiatalok tettek javaslatokat a programokra, a foglalkozásokra, a kirándulásokra, játék és sportrendezvényekre, melyeket előkészítettek, és utolsó simításait már itt a helyszínen végezték el.

Az ismerkedés evolúciója

Tábornyitóra egy kis csoport már előkészítette az első és igen fontos programot, az ismerkedős játékot, mely alkalmas arra, hogy az érkezők közvetlenül a recepció után már egy vidám közösség részesének érezhessék magukat.

	A sportpályán egy óriási Magyarország térkép volt felrajzolva, és bemutatkozáskor mindenki a lakóhelye szerinti csoportban beállt a térképbe.
	Ötletes játékokból nem volt hiány. A korábbi táborokban jól bevált szalagletépős játék mellett egészen újszerűek is voltak. Például az évszámos játék, mely minden résztvevőt ismerkedésre és párbeszédre hívott. A játékosok egy évszámot kaptak, mellyel odamentek egy másik játékoshoz, és elmesélték egymásnak, hogy milyen jelentős esemény történt velük abban az évben. Utána évszámot cseréltek és folytatódott a játék egy másik játékossal.
	A közismert kő-papír-olló játék igen ötletes felhasználását láthattuk megelevenedni a közösségben. Két személy találkozásakor a kő-papír-olló kiáltás után a kezek egymás felé fordulva megjelenítik a hirtelen választott tárgyat. A kő kicsorbítja az ollót, az olló legyőzi a papírt, de a papír lefedi a követ, így valaki vesztes lesz. A vesztes beáll a győztes mögé szurkolni, és ha a győztes újabb menetben is győz, akkor a vesztes szurkolótábora is beáll a győztes mögé. A játék végén a két fennmaradó játékos mögött egész tömeg skandálta a játékosok nevét.
	Ugyanennek a kisorsolós játéknak a mintájára épült fel az evolúciós játék is, melyben a csúszómászó állapotból kellett a véletlen találkozásokon keresztül főemlőssé, végül emberré válni. Sajnos többen, közöttük nekem sem sikerült fölfejlődni a csúszómászó szintről még a majmokhoz sem.

 

Kell egy kis áramszünet!!

A tavalyi táborban az első este programját egy drámai vihar írta felül. Ezt kísérő áramszünet annyira tartósnak bizonyult, hogy az estét gyertyafény melletti csoportjátékokkal voltunk „kénytelenek” eltölteni. Ez annyira sikeresnek bizonyult, hogy idén az „ÁRAMSZÜNET” bekerült a programba. Persze nem döntöttünk ki egyetlen villanyoszlopot sem a derűs program kedvéért, de a gyertyafény félhomályában a játékok ismét izgalmasnak mutatkoztak.

(Folytatás következik)