Egy teljesen mozdulatlan és beszédre képtelen fiú belső világa tárul fel Marco Bettiol naplóján keresztül. Annak ellenére, hogy kisgyermek kora óta teljes bénultságban élt, sikerült belső világát feltárnia a külvilágnak egy komputer segítségével. Édesanyja a billentyűzet fölé tartotta fia kezét, és képes volt érzékelni, hogy melyik betűt akarja lenyomni. Így osztotta meg gondolatait családjával, rokonaival. Naplót vezetett és gyönyörű verseket írt, melyek mind egy Istennek élt élet gyümölcsei. Nem sokkal Chiara Luce bodoggá avatása után, tavaly októberben érkezett meg az Égbe. Az alábbiakban naplójából idézünk.
Kedves Naplóm!
Időnként megkérdezem magamtól: mit adok a többieknek a másságomon kívül; tudom, hogy az első dolog, ami belőlem látszik, ez az erőtlen test; a szemeim, amelyek nehezen rendeződnek tekintetbe; és a kezeim, amelyek maguktól kevésre képesek.
Időnként úgy beszélnek rólam, mintha ott sem lennék; úgy beszélnek rólam, hogy nem veszik figyelembe, hogy számomra minden szónak súlya és értéke van.
Máskor fájó szemekkel néznek, de nem találnak vagy látnak mást, csak egy szegény szerencsétlent, akit az élet megvert. Bennem élet van, feszít az energia, gondolataim, szavaim és érzelmeim vannak, elrejtve bár, mert nem tudok beszélni; de vannak ötleteim és van temperamentumom:
Meghallgatok másokat, és értem a dolgokat, van véleményem eseményekről és emberekről, és szívemet néha düh vagy aggodalom önti el.
Nem nevetek megszakadásig, hanem minden nap küzdök azért, hogy megmutassam, hogy a testem, amely kívülről nem ép, belülről teli van élettel és gazdagsággal. Sokan meglátják bennem ezt az életet, és akkor tudok adni, és megismertetni magam.
Az értelmem működik, és mára képes vagyok elmondani mindezt neked. Képes vagyok elmondani, mit gondolok, és az érzelmeim is ugyanazok, mint a társaimé.
Más az életem, és nehéz megmagyarázni, mennyire; de sokan támogatnak és szeretnek, és igazi embert látnak bennem, aki tud adni és közvetíteni, aki tud tanulni és – miért is ne – tanítani.
Kedves naplóm, Marco vagyok, középiskolába járok, és ma meséltem magamról olyan dolgokat, amik egyeseknek köztudott, másoknak apróság, de én most pontosítottam.
Érdeklődő fiú vagyok, szeretem a focit és igazi öröm, amikor az aranylábú Alberto öcsém játékát nézem; imádom a könyveket és a kalandos történeteket, és kellemes sétálni szép időben. Kíváncsian figyelem, ami körülöttem történik, és csukott szemekkel hallgatom, amit a világ mesél.
Naplócskám, értékes voltál a mai napon, mert benned egy kicsit kibeszélhettem magam;
vannak más utak bennem, és mások kialakulóban… Köszönöm, hogy meghallgattál, és ragyogó fehér lapjaidat kölcsönadtad.
Nagy szívvel búcsúzom:
Marco Bettiol
http://www.teens4unity.hu/2010/10/marco-bettiol-egy-istennek-elt-elet/