XVI BENEDEK : „Meghívlak benneteket: Váljatok a 21. század szentjeivé!”

Részletek a Pápa 2010. szeptember 17.-én a twickenhami St. Mary’s Egyetem Kollégiumának sportpályáján elmondott beszédéből, amelyen kb. 4000, brit egyházi iskolákból érkezett diák vett részt, miközben az összes többi angliai, wales-i és skóciai katolikus iskola internetes összeköttetésben tudta követni az eseményt.

 

… Ritkán fordul elő egy Pápával – de bizony más személlyel is -, hogy lehetősége legyen egy időben beszélni Anglia, Wales és Skócia összes katolikus iskolájának diákjaival. És attól a pillanattól kezdve, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, eszembe jutott valami, ami különösen a szívemben van, hogy elmondjam nektek. Az a remény él bennem, hogy közületek, akik itt ma hallgattok engem, néhányan a 21. század szentjei lesznek.

Isten leginkább azt kívánja mindegyikőtöknek, hogy szentek legyetek. Ő sokkal jobban szeret titeket annál, mint amennyire ezt el tudjátok képzelni, és a legtöbbet kívánja nektek. A lehető legjobb dolog pedig messzemenően az számotokra, hogy növekedjetek az életszentségben.

Talán néhányatoknak ez eddig eszébe sem jutott, talán akad, aki azt gondolja, hogy a szentté válást nem neki találták ki. A fiatalok gyakran felnéznek olyan emberekre, akiket tisztelnek és csodálnak, akikre szeretnének hasonlítani. Ez lehet egy olyan valaki, akivel a hétköznapokban találkoznak, és akit nagyon tisztelnek, de lehet egy híresség is. A sztárok kultúrájában élünk, és a fiatalokat gyakran arra bátorítják, hogy a sport vagy a színpad világából vegyék példaképüket. Szeretnék nektek feltenni egy kérdést: melyek azok a tulajdonságok, amelyeket másokban láttok, és amelyekkel ti is a leginkább szeretnétek rendelkezni? Milyen emberek szeretnétek valójában lenni?

Amikor a szentté válásra hívlak benneteket, arra kérlek titeket, hogy ne elégedjetek meg másodrangú választásokkal… Akinek sok pénze van, annak lehetősége van arra, hogy nagylelkű legyen, és jót tegyen a világban, de ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ha kiemelkedő tehetséggel vagyunk megáldva bizonyos tevékenységekben vagy foglalkozásban, ez egy jó dolog, de sohasem elégíthet ki egészen addig, amíg valami nagyobbra nem törekszünk. Híressé tehet bennünket, de nem fog boldoggá tenni. A boldogság az, amire mindnyájan vágyunk, ugyanakkor a mai világ egyik legnagyobb tragédiája, hogy sokan sohasem tudják megtalálni, mert nem jó helyen keresik. A megoldás nagyon egyszerű: az igazi boldogság Istenben keresendő. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy legmélyebb reményünket egyedül Istenbe helyezzük: ne pénzbe, karrierbe, sikerbe vagy a másokkal való kapcsolatainkba, hanem Istenbe. Egyedül Ő tudja kielégíteni szívünk legmélyebb vágyait.

Isten nemcsak olyan mélyen és intenzíven szeret bennünket, hogy azt nehezen tudjuk elképzelni, hanem arra is meghív, hogy válaszoljunk erre a szeretetre. Mindnyájan tudjátok, hogy mi történik, amikor egy érdekes és vonzó emberrel találkoztok, mennyire szeretnétek barátságot kötni azzal a személlyel. Remélitek, hogy az a személy is érdekesnek és vonzónak talál titeket, és barátságot akar kötni veletek.

Isten arra vágyik, hogy barátságot kössetek vele. És attól a pillanattól kezdve, hogy barátaivá váltatok, minden elkezd megváltozni az életetekben.

… észreveszitek, hogy szeretnétek valamit visszatükrözni a saját életetekben az Ő végtelen jóságából. Elkezditek észrevenni a kapzsiságot és az önzést, azokat a romboló és veszélyes hajlamokat, amelyek mély szenvedést okoznak…

Elkezdtek együtt érezni azokkal, akik nehézséggel küszködnek, és segíteni szeretnétek rajtuk. Segíteni akartok a szegénynek, az éhezőnek, meg akarjátok vigasztalni a szenvedőt, jók, és nagylelkűek szeretnétek lenni. Amikor ezek megjelennek a szívetekben, elindultatok a szentté válás útján.